Téli csend

Egykedvű tavon szürke jég.
Elillant rég a nap heve.
Révülten hulldogál a hó,
mindegy, hogy útra, házra-e.

Nádasban kácsa bujdokol.
Elhúztak már a vadludak.
Lék mellett ember üldögél,
villogó horgok közt matat.

Vers a fájdalomról

Vers a fájdalomról

A Semmi: fényes bádog.

Sárga kukac tekergőzik rajta –

vers.

Írjuk hát meg.

Fejfájásról,

forró fájdalomról.

Sírjunk-ríjunk verseket.

Versikéket.

Panaszkodjunk,

hívogassuk,

hívjuk anyánk bádogkoporsóból.

Bújj, bújj, zöld ág.

Kukac rágta,

csak az árnya

söpröget az

udvaron.

Az éj fonákán

Az éj fonákán

Hegy mögé csúszott a sápadt kék kulissza.
Fekete függönyön molyrágta lyukak.
Kukucskálj át – egy más világra látsz?
Ragyog a fény az éjszaka fonákán.
Éles nagyon. Én féltem a szemem.

Történelem

Történelem

Bunkókkal hadonásznak. Gyorsan, mássz fel a fára!
Harci szekér zörög erre, vigyázz, mifelénk közeleg!
Benge lovak leszegett feje, vérbe borult szeme néz ránk!
Már ideér a szekér, de felettünk vasparipa,
páncélban dübörögve robajlik, iszonytat a zaj.
Meglapulunk. Mire feltápászkodol, íme, süvítve
rádrepül égből jött csoda rémség. Hunyd be szemed…

Vadkacsák

Torony

Torony



Nem elefántcsont, vályog a tornyom.

Elszédülök, ha kitekintek.

Minden év újabb fecskerajt hoz,

minden nap másik csigalépcső.

Mindig messzebre látok innen,

tágul a Semmi, tűnik a Minden,

amint tornyomból kitekintek.

Idegenség

Idegenség

Idegen voltam én, sehonnani.

Nem várt rám sehol egy szülőfalu.

Nem voltam tokodi, sem dorogi,

fenn, Budán pesti lány,

Pesten meg budai.