Zizegő köpenyben járkálnék Párizs utcáin

Behúzott nyakkal, zsebrevágott kézzel bámulnám a lúdbőröző Szajnát, ahogy elúsznak a lassú bárkák. Beszívnám a víz illatát.
Rózsaablakok földöntúli fényében ázott kabát imádkozna.
A Pompidou-központ kívül hordja vízvezetékcsöveit, milyen praktikus.
Amikor már égne a talpam, mert minden utcán végigtrappoltam, beülnék egy kávéházba, és a tea gőzén át bámulnám a fényes járdán kavargó tömeget.

Készülődök a barbárság korára

Az ikes igék egyes szám első személyű alakján k-ra cserélem az m-et. Kaszálni már megtanított János bácsi; meg is fenem a kaszát. Ha kell, András majd kikalapálja, az nekem nem megy. De mi lesz, ha kőbe akad, és eltörik a kasza? Hogyan pótolom, ha kitör a káosz?

Mit csinálnék ma legszívesebben?

Kibújnék a bőrömből, mint egy sikló, és egy fényes villanással eltűnnék a fű között.