Ne kényeztessen...

Ne kényeztessen puha párna,
kályha melege mást szeressen.

Pempőt én nem veszek a számba,
keserű legyen, mi nekem tessen.

Nem kell a kellem, báj, a hírnév.

Kemény sziklára hull a permet.

Meredek partot ér a hullám,
elmossa majd mind a keservet.

Vonat

Kihűlt a vacsora. Fényes poharakba
hiába kitöltve meglangyult a bor.
Odalenn a földben orrát fintorgatja,
álmában a vakond halált szimatol.

Elképzelt szerelem vattacukra: emlék,
ragacsos ujjakon megszürkült maszat.
Pohár, tányér, ágy - mind fölösleges kellék,
penészes mesekönyv, rossz szagú kacat.

Tányéron bűneim: aszott almacsutkák.
Tépett madárpihe szállong odakint:
kölykeik etetik éhes anyamacskák.
Megszokták az éhet, megszokták a kínt.

Elalhatok most már. Nincsen mire várni.
Karmait mereszti a csipkebokor.
Fénykockák zörögnek lenn a füzes alján,
az utolsó vonat kongva zakatol.

2006 

Fenyőerdőben sétálnék, eső után

A tűlevelek hegyén vízcseppek szikráznának, az átázott ösvény besüppedne a talpam alatt. Gombák fanyar illata terjengene. Zizegne az erdő. Patakocska dünnyögne az avarban, fentről madár válaszolna. Leülnék egy kidőlt fatörzsre. Fényes, fekete hangya kapaszkodna fel a cipőmre, aztán eltűnne a fűben. Cselőpók szárítkozna a napfényben. A tisztáson rákezdene egy kabóca.

Póráz

Rugós pórázon vezet a halál.
Rohannék, rám vár a világ.
- Hova mész? Gyere vissza! - kiált rám,
s visszaránt. Ennyi a tér.

A Barátok Gyűlése után könyvtárba mennék

Az Upper Lane öreg, penészszagú házai között kis tér, egyik oldalán üvegpalota. Szabadon sétálhatok ki-be, a táskámat nem kéri el poros fejű öregasszony. Ha lopásra vetemednék, kifelé menet felsivítana a biztonsági kapu, a könyvborítóba épített chip riasztaná.

Ez a könyvek katedrálisa. Három emeletnyi belső terét az ég, és olykor a Nap világítja meg az üvegtetőn keresztül. Fél focipálya a földszint területe. Jobbra, a térre néző üvegfallal szemben, gondolákon hetilapok, folyóiratok, újságok, mindenféle nyelveken, még magyarul is. Befészkelném magam egy fotelbe, és elmerülnék az olvasásban.

Mért ez az ég

Mért ez az ég? Mért nem más?
Felhők mendegélnek.
Tücsök csücsül bokorban,
halkan fütyörészget.
Titkok raknak fészket a
nagy diófalombban.
Ha mégiscsak elhívnál,
indulnék én nyomban.