Éjszakai kutyakórus

Egy jajkiáltás kinn a falu szélén,
velőket rázó ős halálsikoly.
Nyargalna mind, kit álmából riasztott
róka prédája nyúlfi. Ám nincs menekvés,
rezeg a drót, de tart, a lánc feszül,
míg hajt a rémület. Pincsi nyüszít, és
felhördül a farkas, öreg keverékek
üstdob basszusa csüggedten bufog.

Koratavasz

A tél lehúzta fehér fityuláját,
foltok feketéllnek a ropogós kötényen.
Lavinák alól holtak vicsorognak,
Foghíj helyén borzongó hóvirág.

Hőségben

Szél-cirógatta, felriadt bozót.
Homályos csarnok, visszhangos vacok.
Göcsörtös fák közt, lépcsőn botladoztam.
Lekucorodtunk, s én néztem a folyót.
Barátkozom az űrrel már mióta.
Csöndes felhők csüngnek szürke égen.
Hóna alatt bújtat báva hőség,
Megfulladok a tollpihe között.
Ha már a Földön meg kell dögleni,
Jól tesszük, hogyha jól viselkedünk.
Idelenn immár elmúlt a remény,
Szemünk kinyílt, és rálátunk a nincsre.
Együtt pihenni – mily szép gondolat!
Elandalító, lelketlen regény.

És megint ősz jön

És megint ősz jön, és egyedül leszek,
Sziszeg a kanna, forr a teavíz.
Hideg hold hízik, hull a harmat.
Ökörnyálat lenget a Göncölszekér rúdja.
Alig várom, hogy jöjjön az idő,
És kiderüljön, mennyi is az annyi.

Bakelit fado

Sós szél csapkodta háló
Benne rí és remeg a fado.
Jajdul a tű a lemezen.
Rég halott énekes üzen.
Sivalkodás és recsegés,
A tiszta hang rajta már kevés.

Az én istenem (2.)

Az én istenem eléggé jó helyet talált ki,
De félbehagyta, mert elfáradt bele.
Most célbadobóst játszik ős napokkal,
Búgócsigázik vén galaxisokkal.
Ha mind megunta, lesöpri az asztalt,
És feljő az égre egy újabb passziánsz.

Írjunk

Írjunk.
Mit írjunk?
Verset.
Miről?
Cicáról.
Mely cicáról?
Macáról.
Hej, maca, hová lett a
hová lett a
lábad?
Tarka kutya megrágta.
Búbánatba borítja
búbánatba borítja a lányom.

Írjunk.
Mit írjunk?
Verset.
Miről?
Semmiről. A semmiről, mely terjesz –
terpeszkedik, terjeszkedik, terjeng.
Hol?
Hát hol? Mindenhol. Nem látod?
Házat látok, autót, macskát,
felhőket az égen.
Nem látod? Te vak vagy?
Lányt látok, fiút látok,
terpeszkednek,
máléskodnak,
ugrándoznak,
tejet hoznak,
felfalják a rétet.

Írjunk.
Verset.
Vers ez?
Kell ez?
Nem érdekel,
mit számít, míg orrlyukamon szuszoghatok,
két szememel látok.
Mit számít, hogy
minek hívják? Versnek,
mondókának, gügyögésnek, kiáltásnak,
sírásnak, rívásnak, imádságnak.
Lehet tőlem vers is.
Legyen vers.

Álom

Mély volt az álmom. Friss vizű kút,
Arany-zöld dinnye hűsölt benne.
Reccsenve nyílt meg, s könnyezett.

Placillai délután

Egy kolibri az ablaknak verődött,
kutya szájában döglött macska lóg.
nyárfa-némberek rázzák fejüket,
szerteszét szállnak fehér hajcsomók.

Titkok fészkelnek a harapós bozótban.

Kötényt suhogtat, rőzselángot éleszt,
erdőtüzekről képzeleg az ég.