Partot ér a hajó

Abbamaradt a dühös dohogás,
lehűlt a motor, csend van.
Csak a horgonylánc csikorog.
Delfinek gömbölyű háta ragyog,
orrukon egyensúlyoz a hold.

Dühösen felhorgad s elomol
hullámra a hullám. Lendül a víz,
soha sincs vége a felvonulásnak.
A hullámok kartánca a fövenyig tart,
térdreomolva behódolnak a partnak.

Tengerentúli utazás

Idegen föld fog rengetni már,
bölcsődből kigurulsz, Buba.
Roppant macska a rengetegből
melledre telepedhetik.

Pajtáskodsz majd az óceánnal -
csiklandod vad eb fültövét.
Sétálsz végenincs lugasokban,
s tűzhányó rázza üstökét.

Salétromfehér pusztaságban
selyemszirmú virág fakad.
Kihalt bányák teátrumában
fülelsz neszekre egymagad.

Esik

Szürke paplan alatt szuszog a világ.
Törpe őszi búza álmodik magot.
Kiserken legénytoll távol hegyek állán.
Csapzott füsti fecskék a fészkükön pityegnek.

Kővé vált sebeken megpuhul a var,
rózsaszín bőr rezeg a fájdalom helyén.
Szúrós pici cseppek csiklandoznak: ébredj!
Mosolyogj! Élsz, és véget ért a tél.

Léggömb

Körbeforogván tágul a fényes gömb, bevilágít
messze galaxist, perdül a mindenség közepébe.
Egyre nagyobb lesz, sűrüsödik már mind a tudás, mit
emberi elme, kiváncsi, begyűjtött. Nézd, nem elég már?
Robban a léggömb, véle a gyermek, nem marad itten
senki se, sírni utána.

Zivatar

Zivatar

Csattog a zápor,
omlik a kelme,
cikázik a fonalak közt
arany vetülék.
Fátylat borít az erdőre,
reccsen az ég.