Körbeforogván tágul a fényes gömb, bevilágít
messze galaxist, perdül a mindenség közepébe.
Egyre nagyobb lesz, sűrüsödik már mind a tudás, mit
emberi elme, kiváncsi, begyűjtött. Nézd, nem elég már?
Robban a léggömb, véle a gyermek, nem marad itten
senki se, sírni utána.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése