Röpköd körülöttem, kapdosok érte.
Tapsolnék neki, összelapítnám.
Szétrágta kedvenc pulóveremet,
és a régi mackóból kipotyog a kóc.
Lobogó kendővel fejemen válogatok
Viaszfigurák közt: melyik is vagyok én?
Pirinyó kezem anyám nagy tenyerében.
Sárkányt ereget olykor,kóc-
madzagon felhőket huzogat,
Kopogtat a hajnali égen,
senkire sem néz az a
régi gázlámpa-oltogató.
Múlatom én az időt, mint
havazáskor a gépek
Tolják előre a hótakarót.
Barna latyakká olvadnak majd
A másodpercek csillagai,
de ma még fényes az ég.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése