Téli csend

Egykedvű tavon szürke jég.
Elillant rég a nap heve.
Révülten hulldogál a hó,
mindegy, hogy útra, házra-e.

Nádasban kácsa bujdokol.
Elhúztak már a vadludak.
Lék mellett ember üldögél,
villogó horgok közt matat.

Vers a fájdalomról

Vers a fájdalomról

A Semmi: fényes bádog.

Sárga kukac tekergőzik rajta –

vers.

Írjuk hát meg.

Fejfájásról,

forró fájdalomról.

Sírjunk-ríjunk verseket.

Versikéket.

Panaszkodjunk,

hívogassuk,

hívjuk anyánk bádogkoporsóból.

Bújj, bújj, zöld ág.

Kukac rágta,

csak az árnya

söpröget az

udvaron.

Az éj fonákán

Az éj fonákán

Hegy mögé csúszott a sápadt kék kulissza.
Fekete függönyön molyrágta lyukak.
Kukucskálj át – egy más világra látsz?
Ragyog a fény az éjszaka fonákán.
Éles nagyon. Én féltem a szemem.

Történelem

Történelem

Bunkókkal hadonásznak. Gyorsan, mássz fel a fára!
Harci szekér zörög erre, vigyázz, mifelénk közeleg!
Benge lovak leszegett feje, vérbe borult szeme néz ránk!
Már ideér a szekér, de felettünk vasparipa,
páncélban dübörögve robajlik, iszonytat a zaj.
Meglapulunk. Mire feltápászkodol, íme, süvítve
rádrepül égből jött csoda rémség. Hunyd be szemed…

Vadkacsák

Torony

Torony



Nem elefántcsont, vályog a tornyom.

Elszédülök, ha kitekintek.

Minden év újabb fecskerajt hoz,

minden nap másik csigalépcső.

Mindig messzebre látok innen,

tágul a Semmi, tűnik a Minden,

amint tornyomból kitekintek.

Idegenség

Idegenség

Idegen voltam én, sehonnani.

Nem várt rám sehol egy szülőfalu.

Nem voltam tokodi, sem dorogi,

fenn, Budán pesti lány,

Pesten meg budai.

A vaksi

A vaksi

Anita! Anita! Anita!

Ordít a vaksi mamika.

Merre vagy, lányom, hol jársz?

Merre jársz, lányom, Anita?

Megyek, mama, a moziba!

Vigyél el engem is, kérlek!

Elvigyem, mama? Ugyan minek?

Minek a mozi egy vaksinak?

Úgyse látja a vásznat.

Longobárd keringője

Merre vagy, Longobárd, élsz-e még?
Nem volt az életből még elég?
S ha élsz, barátom, ép e még
törékeny testedben a lélek?

Verseket írsz-e, kedvesem,
egy gyorséttermi szegleten?
Vagy fenn, a sokadik emeleten
magához vonzott a mélység?

Jelentkezz, hogyha ezt olvasod.
Gondolok rád, már tudhatod.
Nehéz idő ez, s könnyebb a gond,
ha megtaláljuk egymást.

Piknik

8 és 1/2

8 és 1/2

Tömörödik a napvilág.

Sötétség satuja nyomja össze.

Fehér bohóc szökell a körbe’

Fénycsóva követi, karja tárva

Hűs szellő pendül, leng a lámpa

Elpárolog a zeneszó.

Repülőgép

Repülőgép

Prózában döcög a repülőgép.
Felgyorsít, belehúz, s - huss! -
már versként szárnyal az égen.
Bécsig az út csak egy halk haiku,
Sidney-be egész szonettkoszorú,
míg célba nem ér, s a versláb helyett
a mérték már megint a kilométer.

Gaia-küldte szél

Gaia-küldte szél

Ingerült szélroham berúgja az ajtót.
Lerázza az almát, meggyötri a kertet.
Gorombán cibálja fű sárga loboncát.
Tetőről lesodor s földhöz csap cserepet.
Nem ijesztget: büntet. Gaia küldte.

Kérdések

Kérdések

Honnét valók a színes üvegek?
Milyen tükörből metszették oldalát?
Ki pörgeti a kaleidoszkópot?
És ki látja majd, ha eloltják a lámpát?

Őszi eső

Őszi eső

Hull az őszi eső, ázik a kertünk.
Sár lepi csizmám, cuppog a föld.

Locsog őszi eső, fénylik az aszfalt,
böszme buszok fara ring az uton.

Józan őszi eső, tudja a dolgát,
eltakarítja, mit itthagy a nyár.

Mire életem...

Mire életem…

Mire életem legombolyodik,
addigra én is megkomolyodok.

Szauna

Szauna

A szerelem izzó sziklakövéről
sercenve csapott fel a gőz.
Beivódott pórusaimba,
ott zubogott vérköreimben.
Szerelem fénye parázslott
benn a homályban. Aztán...

hideg volt a zuhany,
hű, de hideg!

Őszi tűz

Fehér füst, dervisköpenyeg
kering a néma völgy felett.
Levelek titkai lengnek

Füstölőt lóbálva jár az ősz.
Sziszegve, nyögve ég a tűz.
Madarak seregelnek.

Falusi este

Falusi este

Bulldog buffog,
pincsi kaffog.
Fel-alá a faluban
kutyakánon kavarog.
Pisszegi Pityke,
hallgatja a Hold.

Köldöknéző

Köldöknéző

„Nézd csak, anyám, pici gomb van e

gömbölyű has közepén!” -

hívja a kis kádban heverő

lírai költő jó anyukáját.

De csak annyit szól: „Mama! Kő!”