Merre vagy, Longobárd, élsz-e még?
Nem volt az életből még elég?
S ha élsz, barátom, ép e még
törékeny testedben a lélek?
Verseket írsz-e, kedvesem,
egy gyorséttermi szegleten?
Vagy fenn, a sokadik emeleten
magához vonzott a mélység?
Jelentkezz, hogyha ezt olvasod.
Gondolok rád, már tudhatod.
Nehéz idő ez, s könnyebb a gond,
ha megtaláljuk egymást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Longobárdot megtépázták a történelem sötét titkai. Nincs felhatalmazásom, hogy elmeséljem a történetét. Versírással gyógyította magát. Munkásíró-körökbe vitt, Csepelre, meg az Újpesti Munkásotthonba, akkoriban még léteztek a szociáldemokrata munkáskultúra nyomai, azé, amelynek megsemmisüléséről TGM írt egyszer drámai cikket. Longobárd nyomdászinas volt, és József Attila volt a bálványa. Versengtünk, ki tud többet idézní tőle kívülről. Kávéházak már nincsenek, gyorsétterembe mehetne verset írni, ha otthon nem lehet.
Tudom, hogy él, de még nem szedtem össze a bátorságomat, hogy megkeressem.
Megjegyzés küldése