Gaia-küldte szél
Ingerült szélroham berúgja az ajtót.
Lerázza az almát, meggyötri a kertet.
Gorombán cibálja fű sárga loboncát.
Tetőről lesodor s földhöz csap cserepet.
Nem ijesztget: büntet. Gaia küldte.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ezt a verset felező tizenkettesben írtam. Ez volt a XVI. század legelterjedtebb magyar versformája. A XIX. század végén alexandrinus néven futott.
Az utolsó sor második üteme rövidebb, én olyannak érzékelem, mint amikor valaki pörög, és végül kifulladva, kicsit szédülve hirtelen megáll.
Ami Gaiá-t illeti, ő a görögöknél a Föld istennője volt. J. E. Lovelock angol biológus róla nevezte el elméletét, mely szerint a Föld nem egyszerűen élő és élettelen entitások raktára, hanem maga is önálló élőlény, melynek az ember csak egy része - mint például a bélben élő bacillus bifidus baktériumok is részei az embernek.
A Gaia-metafora alapján vannak, akik úgy gondolják, hogy Gaia mostanában éppen megrázza magát, hogy megszabaduljon az egészségét veszélyeztető emberiségtől.
Az kétségtelen, hogy a Föld - Gaia - rendszerének egyensúlya megbomlott, és mivel olyan bonyolult rendszerről van szó, melyben az egyes ok-okozati összefüggések még a legjobb számítógépes rendszerekkel sem modellezhetők tökéletesen (ez elvileg sem lehetséges), változások, reakciók, visszacsapások nem csak lesznek, de már vannak. Hogy mindez mire vezet, abba talán jobb nem belegondolni.
Megjegyzés küldése