A vaksi
Anita! Anita! Anita!
Ordít a vaksi mamika.
Merre vagy, lányom, hol jársz?
Merre jársz, lányom, Anita?
Megyek, mama, a moziba!
Vigyél el engem is, kérlek!
Elvigyem, mama? Ugyan minek?
Minek a mozi egy vaksinak?
Úgyse látja a vásznat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Vasárnap a kórházban meghalt "Bugyi néni". C. nem tudja kiejteni a zsé hangot, és - noha elsőrangúan képzett muzsikus - képtelen pontosan reprodukálni a hallott magyar szavakat. Így lett Bözsi néniből "Bugyi néni".
"Bugyi néni" volt az az ember, aki már senkinek sem kellett.
A falu kanászának özvegye négy gyermeket nevelt fel. Elsőként a kisebbik lánya halt meg, májkómában, harmincegynehány évesen. Őt a "Néma" követte, egy-két évvel azután, hogy felgyújtotta a házat. Erzsi nem sokat iszik, viszont három műszakban gyárban dolgozik, és a fia szakközépiskolás.
Bözsi néni súlyos cukorbeteg volt, ám a diétával senki sem törődött, mert nem volt képes ilyen szellemi erőfeszítésre. Egy idő után megvakult. Attila fia ápolta, még illetményt is kapott ezért. Bözsi néni éjjel-nappal az ágyban hevert, és a tévét hallgatta. Akkor volt jó neki, amikor ivott. Az időérzéke teljesen megzavarodott, néha hajnali ötkor hallottam, amint Attila után ordít, mert éhes. A cingár, szürke-sárga arcú öreglegény olyankor villanyrezsón meleg ételt főzött neki, amitől persze a néni azt hihette, hogy dél van.
A nagyothallást tőle örökölték a gyerekei. Így aztán jó nagy kiabálások estek a házban. Utoljára akkor hallottam őket, amikor Attila kétségbeesve rikoltotta: "Mama! Legalább ne kenje a falra!".
Megjegyzés küldése