2003 végén, vagy 2004 elején vettem egy mély lélegzetet, és felküldtem néhány verset az azóta megszűnt dokk.hu-ra. Fáztam egy kicsit a dologtól, mert - nem éppen humánus cím - "gyors, gyilkos üzenőfal" volt a kritikai rovat címe, és ugyancsak kíméletlenül gyepálták az érzékeny lelkű szerzőket.
Az egyik versem a szülés élményéről szólt, annak a félelmetes oldaláról. Az egyik ifjú, ám gyerekcsinálásban fürge költő-kritikus kioktatott, mondván, a szülés élménye ám nem olyan, mint amilyennek én érzékeltettem. Ő csak tudja...
Egy másik bölcs ész, irodalmár, de nem alkotó meg amiatt fanyalgott egy másik vers miatt, merthogy a témát már sokan feldolgozták. Nyomban fel is sorolt kilencvenhat tök ismeretlen, és valszeg joggal elfelejtett szerzőt, bizonyítandó, milyen nagyon felkészült ő.
"Köldöknézők" - jutott eszembe az ifjú versgyilkosokról (nálam legalábbis egy nemzedékkel ifjabbak). Köldöknéző - írtam le a papírra, a többi pedig magától jött. Azután elküldtem nekik, az "undokk.hu legénységének és leányságának" ajánlva, szeretettel, és többet feléjük sem néztem. A legutóbb rájuk kattintottam. A lapból ennyi maradt: "a dokk.hu spirituális és anyagi okokból megszűnt". Kár érte? Nem tudom. De az biztos, hogy ha valaki komolyan veszi a spiritualitást, még viccből sem nevezi a versírási tanácsadó rovatát "gyors gyilkos"-nak...
2003 végén, vagy 2004 elején vettem egy mély lélegzetet, és felküldtem néhány verset az azóta megszűnt dokk.hu-ra. Fáztam egy kicsit a dologtól, mert - nem éppen humánus cím - "gyors, gyilkos üzenőfal" volt a kritikai rovat címe, és ugyancsak kíméletlenül gyepálták az érzékeny lelkű szerzőket.
Az egyik versem a szülés élményéről szólt, annak a félelmetes oldaláról. Az egyik ifjú, ám gyerekcsinálásban fürge költő-kritikus kioktatott, mondván, a szülés élménye ám nem olyan, mint amilyennek én érzékeltettem. Ő csak tudja...
Egy másik bölcs ész, irodalmár, de nem alkotó meg amiatt fanyalgott egy másik vers miatt, merthogy a témát már sokan feldolgozták. Nyomban fel is sorolt kilencvenhat tök ismeretlen, és valszeg joggal elfelejtett szerzőt, bizonyítandó, milyen nagyon felkészült ő.
"Köldöknézők" - jutott eszembe az ifjú versgyilkosokról (nálam legalábbis egy nemzedékkel ifjabbak). Köldöknéző - írtam le a papírra, a többi pedig magától jött. Azután elküldtem nekik, az "undokk.hu legénységének és leányságának" ajánlva, szeretettel, és többet feléjük sem néztem. A legutóbb rájuk kattintottam. A lapból ennyi maradt: "a dokk.hu spirituális és anyagi okokból megszűnt". Kár érte? Nem tudom. De az biztos, hogy ha valaki komolyan veszi a spiritualitást, még viccből sem nevezi a versírási tanácsadó rovatát "gyors gyilkos"-nak...
2 megjegyzés:
2003 végén, vagy 2004 elején vettem egy mély lélegzetet, és felküldtem néhány verset az azóta megszűnt dokk.hu-ra. Fáztam egy kicsit a dologtól, mert - nem éppen humánus cím - "gyors, gyilkos üzenőfal" volt a kritikai rovat címe, és ugyancsak kíméletlenül gyepálták az érzékeny lelkű szerzőket.
Az egyik versem a szülés élményéről szólt, annak a félelmetes oldaláról. Az egyik ifjú, ám gyerekcsinálásban fürge költő-kritikus kioktatott, mondván, a szülés élménye ám nem olyan, mint amilyennek én érzékeltettem. Ő csak tudja...
Egy másik bölcs ész, irodalmár, de nem alkotó meg amiatt fanyalgott egy másik vers miatt, merthogy a témát már sokan feldolgozták. Nyomban fel is sorolt kilencvenhat tök ismeretlen, és valszeg joggal elfelejtett szerzőt, bizonyítandó, milyen nagyon felkészült ő.
"Köldöknézők" - jutott eszembe az ifjú versgyilkosokról (nálam legalábbis egy nemzedékkel ifjabbak). Köldöknéző - írtam le a papírra, a többi pedig magától jött. Azután elküldtem nekik, az "undokk.hu legénységének és leányságának" ajánlva, szeretettel, és többet feléjük sem néztem. A legutóbb rájuk kattintottam. A lapból ennyi maradt: "a dokk.hu spirituális és anyagi okokból megszűnt". Kár érte? Nem tudom. De az biztos, hogy ha valaki komolyan veszi a spiritualitást, még viccből sem nevezi a versírási tanácsadó rovatát "gyors gyilkos"-nak...
2003 végén, vagy 2004 elején vettem egy mély lélegzetet, és felküldtem néhány verset az azóta megszűnt dokk.hu-ra. Fáztam egy kicsit a dologtól, mert - nem éppen humánus cím - "gyors, gyilkos üzenőfal" volt a kritikai rovat címe, és ugyancsak kíméletlenül gyepálták az érzékeny lelkű szerzőket.
Az egyik versem a szülés élményéről szólt, annak a félelmetes oldaláról. Az egyik ifjú, ám gyerekcsinálásban fürge költő-kritikus kioktatott, mondván, a szülés élménye ám nem olyan, mint amilyennek én érzékeltettem. Ő csak tudja...
Egy másik bölcs ész, irodalmár, de nem alkotó meg amiatt fanyalgott egy másik vers miatt, merthogy a témát már sokan feldolgozták. Nyomban fel is sorolt kilencvenhat tök ismeretlen, és valszeg joggal elfelejtett szerzőt, bizonyítandó, milyen nagyon felkészült ő.
"Köldöknézők" - jutott eszembe az ifjú versgyilkosokról (nálam legalábbis egy nemzedékkel ifjabbak). Köldöknéző - írtam le a papírra, a többi pedig magától jött. Azután elküldtem nekik, az "undokk.hu legénységének és leányságának" ajánlva, szeretettel, és többet feléjük sem néztem. A legutóbb rájuk kattintottam. A lapból ennyi maradt: "a dokk.hu spirituális és anyagi okokból megszűnt". Kár érte? Nem tudom. De az biztos, hogy ha valaki komolyan veszi a spiritualitást, még viccből sem nevezi a versírási tanácsadó rovatát "gyors gyilkos"-nak...
Megjegyzés küldése