A szoba akkor sem hűlne ki, ha lekapcsolnám a berregő villanykályhát. Levehetném a sapkát és a zoknit (milyen finom is mezítláb aludni!). Nem fázna a kezem, amint kisbabásan a fülem mellett nyugtatnám. Elnyújtózva, szétvetett lábbal, mélyen aludnék. Talán nyelni is elfelejtenék. Kipirultan, mosolyogva ébrednék, a hajam égnek meredezne, és a szemem tiszta könnyben fürdene. És ilyeneket írnék:
Mély volt az álmom, friss vizű kút.
Zöld héjú dinnye hűsölt benne.
Reccsenve nyílt meg, s könnyezett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése