Ráérősen kapaszkodnék felfelé a főutcán. Ha valamelyik kék szoknyás, fehér kendős öregasszony megkérdezné, "Hová tetszik menni?" - az ég felé intenék, és azt válaszolnám: "Csak ide...". Ennyi elég is lenne neki.
A kocsma előtt illegő juharfa lombjában már feldereng az őszi sárga. A Jókai utca végén belépek az erdőbe. Forrón illatozik a gyanta. A lehullott fenyőtű, és a száraz tobozok ellepik az autógumikat, és akkukat. Piros pókocska futkos, meg-megtorpan, feliramodik a szürke fakérgen, elbújik, majd "kukucs!" - vékony fonalon hintázva leereszkedik az ágról a hajamra. A vadszeder indái, mint az unatkozó eszelős, kapaszkodnak a ruhámba. Dél van, a sünök, rókák elbújtak a hőség és verőfény elől.
Ha átjutottam az erdőszéli, embermagas csalánoson kell, kiérnék a domboldalba. Már lekaszálták a bükkönyt, a torsa között itt-ott kamilla, kéklő katáng sarjadzik. Megkondul a déli harangszó, egyszerre három toronyból. Elnyomja a napimádó pacsirták trilláját. Kék párába burkolózik a háttérben a Börzsöny. Igyekezzünk, Ági kertjében vár ránk az édes szilva.
A kocsma előtt illegő juharfa lombjában már feldereng az őszi sárga. A Jókai utca végén belépek az erdőbe. Forrón illatozik a gyanta. A lehullott fenyőtű, és a száraz tobozok ellepik az autógumikat, és akkukat. Piros pókocska futkos, meg-megtorpan, feliramodik a szürke fakérgen, elbújik, majd "kukucs!" - vékony fonalon hintázva leereszkedik az ágról a hajamra. A vadszeder indái, mint az unatkozó eszelős, kapaszkodnak a ruhámba. Dél van, a sünök, rókák elbújtak a hőség és verőfény elől.
Ha átjutottam az erdőszéli, embermagas csalánoson kell, kiérnék a domboldalba. Már lekaszálták a bükkönyt, a torsa között itt-ott kamilla, kéklő katáng sarjadzik. Megkondul a déli harangszó, egyszerre három toronyból. Elnyomja a napimádó pacsirták trilláját. Kék párába burkolózik a háttérben a Börzsöny. Igyekezzünk, Ági kertjében vár ránk az édes szilva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése